SZERETLEK

Az éjben, holdfényben
Rózsával ,csókkal
Bókkal, kértem kezed
Remeg lelkem
Szívem, híven lüktet
Eőtted tédelve
Kissé hűlve
Válaszra várok
De előbb kerdeznék, mielőtt választ kapok!
Jönnél-e velem az életem útján?
Legyőznéd-e félelmeid, ha kérem?
Tudnál-e bújni hozzám, akár talán
remegőn is, de vágyva az ölelésem?
Tárnád-e ki sarkig a szíved, lelked?
Adnád-e nekem, mi legszentebb,
lelkednek oltárát? Mondd hát!
S engednéd-e, hogy a rét virágából
koszorút fonjak hajadba? Jönnél-e
velem mezőn és réten, földön s égen?
Tudnál-e repülni, mint tán repültél régen?
Vagy akár mint soha még nem!?
 És sétáljunk kéz a kézben, szemlesütve, vagy
éppen egymás szemében égve?
Mondd Kicsim! Jönnél-e velem ha kérem?
Ami után szívem szívedhez szól
Nehéz most beszélnem, hisz izgatott vagyok,
De a lényeget illetően, kétséget nem hagyok.
S bár most izgulok kicsit, de kérdezni nem félek,
Hisz úgy lesz teljes életem, ha majd veled élek!
Hozzám jösz?